J'ACCUSE – Mons. Carlo Maria Viganò érsek nyilatkozata, videó
2024.07.19.
A Hittani Dikasztérium 2024. július 4-én „kiközösítette” az egyházszakadás bűnével vádolt Carlo Maria Viganò olasz érseket, azaz kijelentették, hogy szerintük bekövetkezett a „latae sententiae”, az önmagától beálló kiközösítés. Mindez az érsek távollétében történt, mivel sem ő, sem egy őt képviselő kánonjogász nem jelent meg a Vatikánban a megjelölt időpontban, és védekezést sem nyújtott be a kiszabott határidőig. Ez várható volt, hiszen a dikasztériumról az érsek azt írja, hogy „tekintélyét nem ismerem el, sem a prefektus tekintélyét, sem annak tekintélyét, aki őt kinevezte.” A prefektus „Tucho” Fernández, aki korábban írt egy botrányos és istenkáromló könyvet az orgazmusról, egy könyvet a csók művészetéről, és kiadta a Fiducia supplicans nyilatkozatot, amely „engedélyezi” a homoszexuális és más „szabálytalan” párok megáldását.
A határidő napján, 2024. június 28-án, Viganò érsek nem védiratot adott be a Vatikánba, hanem kiadott egy J’ACCUSE című nyilatkozatot, amely tulajdonképpen egy vádirat.
Az érsek szerint a II. Vatikáni Zsinattal kezdődően a Katolikus Egyházat felváltotta egy másik egyház. Sok apró lépés vezetett a dogmák világos és egyértelmű megfogalmazásától a jelenlegi hitehagyásig. Nem fejlődésről van szó, mert a Katolikus Tanítóhivatal azt tanítja, hogy az Igazság megváltoztathatatlan, és hogy a dogmák fejlődésének tana eretnek.
Míg „a katolikus hívő számára az Egyház Egy, Szent, Katolikus és Apostoli, addig Bergoglio számára az Egyház konciliáris, ökumenikus, zsinati, befogadó, bevándorláspárti, ökofenntartó és melegbarát”.
„Abban a szürreális helyzetben találjuk magunkat, hogy a Hierarchia katolikusnak nevezi magát, és ezért engedelmességet követel az egyházi testtől, miközben olyan tanokat vall, amelyeket a Zsinat előtt az Egyház elítélt; és ugyanakkor eretneknek ítél olyan tanokat, amelyeket addig az összes pápa tanított.”
„Hogyan cselekednének ma az elmúlt évszázadok pápái? Bűnösnek ítélnének engem skizma miatt, vagy inkább azt ítélnék el, aki azt állítja magáról, hogy az ő utódjuk? A modernista Szanhedrin megítél és elítél minden katolikus pápát velem együtt, mert a hit, amelyet ők védtek, az enyém is; és a tévedések, amelyeket Bergoglio véd, azok, amelyeket ők kivétel nélkül elítéltek”.
Az érsek azzal vádolja a „szinodális egyházat” és fejét, Bergogliót, hogy nem vallja a katolikus hitet. Ez szerinte nyilvánvaló a tévedések és eretnekségek sokaságából, amelyeket a Katolikus Egyház tévedhetetlen Tanítóhivatala már elítélt, valamint minden olyan tanítás, erkölcsi előírás, istentiszteleti cselekedet és vallási gyakorlat elutasításából, amelyet nem az „ő” konzíliumuk hagyott jóvá.
Az érsek szerint a hatalom felforgatásra való felhasználása az Egyházban azzal a céllal, hogy lerombolja azt (vagy egy olyan egyházzá alakítsa át, amely nem azonos azzal, amit Krisztus akart és alapított), önmagában elegendő ahhoz, hogy semmissé tegye ennek az új entitásnak a hatalmát, amely szándékosan Jézus Krisztus Egyháza fölé helyezte magát, és bitorolja annak hatalmát. Ezért nem ismeri el a dikasztérium legitimitását, amely bíróság elé állítja.
„A mód, ahogyan a Katolikus Egyház elleni ellenséges akciót végrehajtották, megerősíti, hogy az tervszerű és szándékos volt, mert különben meghallgatták volna azokat, akik azt elítélték, és azonnal leállították volna azokat, akik együttműködtek benne.”
A sátán kihasználja a katolikusok tiszteletét és gyermeki szeretetét a pásztorok szent tekintélye iránt, hogy rávegye őket arra, hogy az engedelmességet az Igazság elé helyezzék, talán abban a reményben, hogy egy jövőbeli pápa valamilyen módon meggyógyíthatja a bekövetkezett katasztrófát.
Viganò akkor kezdett összeütközésbe kerülni egyházi elöljáróival, amikor a pápai képviseletek küldöttjeként, majd Vatikánváros kormányzóságának főtitkáraként, végül pedig az Egyesült Államokban apostoli nunciusként tevékenykedett. Az erkölcsi és pénzügyi korrupció elleni harca akkor váltotta ki az akkori államtitkár, Tarcisio Bertone bíboros dühét, amikor az érsek elítélte Theodore McCarrick amerikai bíboros korruptságát, és ellenezte az államtitkár által bemutatott korrupt és méltatlan jelöltek püspökké való előléptetését. Bertone bíboros Giovanni Lajolo bíboros közreműködésével akadályozta a korrupció elleni küzdelemét a kormányzóságban, ahol már fontos eredményeket ért el. Bertone és Lajolo győzték meg Benedek pápát, hogy utasítsa ki őt a Vatikánból, és küldje az Egyesült Államokba.
Ezekért, de főleg azért lett a személye kellemetlen, mert megmutatta, hogy a Hierarchián belüli korrupció szükséges előfeltétele volt annak, hogy a Hierarchiát irányítsák, manipulálják és zsarolással kényszerítsék,hogy Isten, az Egyház és a lelkek ellen cselekedjen.
„Látva az isteni rend teljes felforgatását és a pokoli káosz elterjesztését a Vatikán és a püspöki kar vezetőinek buzgó közreműködésével, megértjük, milyen szörnyűek Szűz Mária La Salette-i szavai – Róma el fogja veszíteni a hitet és az Antikrisztus székhelyévé válik –, és milyen gyűlöletes árulás a pásztorok hitehagyása, és a legboldogabb Péter trónján ülőnek a még hallatlanabb árulása.”
Az érsek szerint ha hallgatna ezzel az árulással szemben, akkor megszegné a felszentelése napján tett, és püspökké szentelése alkalmával megújított esküt. „Az apostolok utódjaként nem tudom és nem is fogom elfogadni, hogy tanúja legyek a Szent Egyház szisztematikus lerombolásának és oly sok lélek elkárhozásának anélkül, hogy minden eszközzel megpróbálnék mindezzel szembeszállni. Nem tarthatom jobbnak a nyugodt élet kedvéért való gyáva hallgatást az Evangélium tanúságtételénél és a Katolikus Igazság védelménél.”
Viganò szeretné, ha a hívek megértenék, hogy a skizma bűntette nem valósul meg, amikor vannak megalapozott okok, amelyek miatt a pápaválasztás kétesnek tekinthető, mind a vitium consensus, mind a konklávét szabályozó normák szabálytalanságai vagy megsértése miatt (vö. Wernz-Vidal, Ius Canonicum, Róma, Pont. Univ. Greg., 1937, VII. kötet, 439. o.).
„IV. Pál Cum ex apostolatus officio bullája örökre érvénytelenné tette bármely olyan prelátus – beleértve a pápát is – kinevezését vagy megválasztását, aki bíborossá való előléptetése vagy római pápává emelése előtt eretnekségbe esett. Az előléptetést vagy felemelést nulla, irrita et inanis – semmisnek, érvénytelennek és értéktelennek – minősíti, „még akkor is, ha az valamennyi bíboros egyetértésével és egyhangú beleegyezésével történt; nem lehet azt sem mondani, hogy azt a hivatal átvétele, felszentelése vagy birtoklása [...], vagy magának a római pápának a vélt trónra lépése [...], vagy a mindenki által neki nyújtott engedelmesség, valamint a hivatalának említett gyakorlása során eltelt bármilyen hosszú idő érvényesítette volna.” IV. pál hozzáteszi, hogy az e személy által végrehajtott minden cselekményt egyformán semmisnek kell tekinteni, és hogy alattvalói, mind a klerikusok, mind a világiak, fel vannak mentve az engedelmesség alól vele szemben, „ anélkül azonban, hogy ugyanezen alattvalók részéről sérülne a hűség és engedelmesség kötelezettsége, amelyet meg kell adniuk a jövőbeni püspököknek, érsekeknek, pátriárkáknak, prímásoknak, bíborosoknak és római pápáknak, akiket kanonikusan iktattak be”. IV. Pál következtetése: „És az így előléptetett és magasabbra emeltek nagyobb zavarára, ha azt állítják, hogy folytatni akarják a kormányzást, megengedett a világi hatalom segítségét kérni; és emiatt azok, akik elzárkóznak a már említett módon előléptetett és felemeltek iránti hűségtől és engedelmességtől, nem vonhatók alá azoknak az elmarasztalásoknak és büntetéseknek, amelyeket azokkal szemben alkalmaznak, akik az Úr köntösét szeretnék széttépni."”
„Ezért nyugodt lelkiismerettel állítom, hogy a tévedések és eretnekségek, amelyekhez Bergoglio megválasztása előtt, alatt és után ragaszkodott, valamint a pápaság látszólagos elfogadásának szándéka, semmissé teszik trónra emelését.”
Az érsek felteszi a kérdést, hogy Bergoglio tudatos döntése, hogy eltörli a Krisztus Helytartója apostoli címet, és magát pusztán Róma püspökeként határozza meg, nem jelenti-e valamilyen módon magának a pápaságnak a deminutio-ját, támadást az Egyház isteni alkotmánya elleni és a Munus petrinum elárulását? Ha csupán primus inter pares-ként mutatja magát az Apostoli Szentszékkel közösségben nem álló keresztény szekták és felekezetek gyülekezetében, és nem hirdeti a pápaságról szóló katolikus tanítást, amelyet az I. Vatikáni Zsinat ünnepélyesen és tévedhetetlenül meghatározott, hogyan lehet nem arra gondolni, hogy a pápaság gyakorlásánál, sőt a pápaság elfogadásának szándékánál is fennállt a beleegyezés hiánya, amely „Ferenc pápa” legitimitását semmissé vagy legalábbis erősen kétségessé teszi?
Viganò szerint már VI. Pál elkezdte előkészíteni a terepet, amikor drámai módon félretette a Tiarát.
„Meggyőződésem, hogy a püspökök és papok között sokan vannak, akik megtapasztalták, és ma is megtapasztalják azt a gyötrelmes belső konfliktust, hogy megosztottak aközött, amit Krisztus, a Pontifex kér tőlük – és azt jól ismerik –, és amit az kényszerít rájuk erőszakkal, zsarolással és fenyegetéssel, aki Róma püspökeként mutatkozik be.
Ma minden eddiginél nagyobb szükség van arra, hogy mi, lelkipásztorok, felébredjünk a bágyadtságunkból: Hora est iam nos de somno surgere (Róm 13,11). Felelősségünk Isten, az Egyház és a lelkek előtt megköveteli, hogy egyértelműen elítéljük mindazokat a hibákat és eltéréseket, amelyeket túl sokáig tűrtünk. Mert nem Bergoglio vagy a világ fog ítélkezni felettünk, hanem a mi Urunk, Jézus Krisztus. Neki fogunk számot adni minden egyes lélekről, amelyet hanyagságunk miatt veszítettünk el, minden egyes bűnről, amelyet miattunk követett el minden egyes lélek, minden botrányról, amelyről hamis óvatosságból, a nyugodt élet utáni vágyból, cinkosságból hallgattunk.”
„A katolikus híveket, akiket ma megbotránkoztatnak és megzavarnak az újdonságok szelei és a hamis tanok, amelyeket az Isteni Mester ellen lázadó hierarchia hirdet és erőltet, arra kérem, hogy imádkozzanak és ajánlják fel áldozataikat és böjtjeiket pro libertate et exaltatione Sanctæ Matris Ecclesiæ, hogy az Anyaszentegyház megtalálja szabadságát és diadalmaskodjon Krisztussal a szenvedések eme időszaka után. Azok, akik részesültek abban a kegyelemben, hogy a keresztségben beépültek az Egyházba, ne hagyják el a ma leborulva fekvő és szenvedő Anyjukat: tempora bona veniant, pax Christi veniat, regnum Christi veniat.”
„Védekezésem tehát nem személyes jellegű, hanem Krisztus Szent Egyházának védelme, amelyben Püspökké és az Apostolok Utódjává neveztek ki, azzal a pontos megbízatással, hogy megőrizzem a hitletéteményt és hirdessem az Igét, előállva vele akár alkalmas, akár alkalmatlan, dorgáljak, érveljek, intsek, buzdítsak nagy türelemmel és hozzáértéssel (2Tim 4,2).
Határozottan visszautasítom azt a vádat, hogy széttéptem a Megváltó varrás nélküli köntösét, és hogy eltávolodtam Krisztus Helytartójának Legfelsőbb Tekintélye alól: ahhoz, hogy elszakadjak a Jorge Mario Bergoglióval való egyházi közösségtől, előbb közösségben kellett volna lennem vele, ami nem lehetséges, mivel Bergoglio nem tekinthető az Egyház tagjának, többszörös eretnekségei és nyilvánvaló idegensége és összeférhetetlensége miatt azzal a szereppel, amelyet érvénytelenül és jogtalanul tölt be.”
„Püspök testvéreim és az egész egyházi testület előtt eretnekséggel és skizmával vádolom Jorge Mario Bergogliót, és kérem, hogy ítéljék el eretnekként és skizmatikusként, és távolítsák el a trónról, amelyet több mint tizenegy éve méltatlanul foglalt el. Ez semmiképpen sem mond ellent a Prima Sedes a nemine judicatur kijelentésnek, mert nyilvánvaló, hogy mivel egy eretnek nem képes betölteni a pápaságot, nincs felette az őt megítélő prelátusoknak.
Azzal is vádolom Jorge Mario Bergogliót, hogy – az általa bitorolt Apostoli Szék presztízse és tekintélye miatt – súlyos káros hatásokat, sterilitást és halált okozott azon hívők millióinak, akik követték kitartó felhívását, hogy vessék alá magukat egy abortált magzatok segítségével előállított kísérleti génszérum beadásának, egészen odáig, hogy hivatalos »Megjegyzés-t« adott ki, amelyben kijelenti, hogy az oltás használata erkölcsileg megengedett (itt és itt). Isten Ítélőszéke előtt kell majd felelnie ezért az emberiség elleni bűntettért.
Végezetül elítélem a Szentszék és a kínai kommunista diktatúra közötti titkos megállapodást, amely az Egyházat megalázza és arra kényszeríti, hogy elfogadja a püspökök kormány általi kinevezését, a liturgikus ünnepek ellenőrzését és az igehirdetés szabadságának korlátozását, miközben az Apostoli Szentszékhez hű katolikusokat a pekingi kormány büntetlenül üldözi a római Szanhedrin cinkos hallgatása mellett.”
„Megtisztelőnek tartom, hogy azzal „vádolnak”, hogy elutasítom az úgynevezett II. Vatikáni Ökumenikus Zsinat által implikált tévedéseket és eltéréseket, amely zsinat teljesen nélkülözi a tanítói tekintélyt heterogenitása miatt az Egyház összes valódi zsinatával, amelyeket teljes mértékben elismerek és elfogadok, ahogyan a római pápák összes tanítóhivatali aktusát is.
Határozottan elutasítom a II. Vatikáni Zsinat dokumentumaiban szereplő heterodox tanokat, amelyeket XII. Pius-ig a pápák elítéltek, vagy amelyek bármilyen módon ellentmondanak a Katolikus Tanítóhivatalnak. Enyhén szólva zavarónak találom, hogy azok, akik engem skizma miatt perelnek, azok, akik azt a heterodox tanítást vallják, amely szerint létezik az egység köteléke „azokkal, akiket megkeresztelésük miatt a keresztény névvel tisztelnek, bár nem vallják a hitet teljes egészében, vagy nem őrzik a közösség egységét Péter utódjával” (LG 15). Kíváncsi vagyok, hogy milyen jogon lehet egy püspököt kérdőre vonni a közösség hiánya miatt, amelyről azt állítják, hogy fennáll még az eretnekekkel és a skizmatikusokkal is.
Ugyanígy elítélem, elutasítom és visszautasítom az úgynevezett „zsinat utáni tanítóhivatalban” megfogalmazott heterodox tanokat, amelyek a II. Vatikáni Zsinatból erednek, valamint a közelmúltban a „szinodális egyházzal”, a pápaság ökumenikus alapon történő újrafogalmazásával, az ágyastársak szentségekhez való hozzáférésével, valamint a szodómia és a „gender” ideológia támogatásával kapcsolatos eretnekségeket. Elítélem továbbá Bergoglio ragaszkodását a klímacsaláshoz, egy őrült neomalthusi babonához, amelyet azok gerjesztettek, akik a Teremtőt gyűlölve nem tehetnek mást, mint hogy gyűlölik a Teremtést, és vele együtt az embert is, aki Isten képére és hasonlatosságára teremtetett.”